Időpont egyeztetés

+36 30 98 97 662

Ha írásban szeretne
konzultációs időpontot kérni,
vagy kérdést tenne fel,
ide kattintva megteheti.

Kapcsolatfelvétel kapcsolat nyil

DSC 7029 ok ka

A választás a legnagyobb kapacitásunk. Öleljük magunkhoz a különbözőségeinket, ahelyett, hogy elítélnénk és rosszá tennénk a másikat. Teremtsünk egy nagyszerűbb világot. Mit választasz? 

A külön élő szülőknek biztosítaniuk kell a közös gyermekek kiegyensúlyozott életvitelét. Vagyis a jogszabály elvárja a szülőktől, hogy a különválás ellenére egymással együttműködjenek a gyermekeik érdekében.

 

Nagy kihívás ez azok számára, akik között a viszony már a bontóper/különválás során elmérgesedett, de azoknak is fejtörést okozhat, hogy pontosan mit kell továbbra is megosztaniuk a volt párjukkal, akik jó kapcsolatban maradtak, és többé kevésbé gördülékeny közöttük a kommunikáció. Milyen jogok illetik meg a külön élő szülőt? Az a szülő, akinél a gyermek él, milyen mélységig köteles beszámolni a másik szülőnek az életükről? Mi az, amiben továbbra is közösen kell dönteni, és mi az, amihez a külön élő szülőnek már semmi köze? A gyakorlatban sűrűn felmerülő kérdések ezek.

 

Kényes kérdés a válás során, hogy kinél kerül elhelyezésre a gyermek, és ki gyakorolja a szülői felügyeleti jogokat. 

 

Ha erről már döntés született, mert a felek meg tudtak állapodni, vagy a gyermeket a bíróság valamelyik szülőnél elhelyezte, még mindig ott a kérdés: hogyan tovább a gyakorlatban? A gyermekkel együtt élő szülőnek milyen mélységig kell beavatnia a mindennapjaikba a külön élő szülőt? Mi az, amiben muszáj együtt dönteni? Sokszor maradnak nyitott kérdések olyan esetben is, amikor a szülők már hosszabb-rövidebb ideje különváltan élnek. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, a szülők sokszor úgy érzik, érdekeik ellentétesek. Ezt a nézetet kell feladni, és helyette azt látni, hogy igenis van közös érdek: az, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését, kiegyensúlyozott életvitelét megfelelően biztosítani tudják. Ha együttműködnek, ezt biztosítani tudják, ha egymás ellen vannak, az a gyermek ellen is hat.

 

Gyakori manapság az, hogy a szülők a válás után is közösen gyakorolják a szülői felügyeleti jogokat. 

 

A szülői felügyeleti jogokat főszabály szerint közösen gyakorolják a szülők - akár együtt élnek, akár nem - mindaddig, amíg meg nem állapodnak ennek ellenkezőjéről, vagy a bíróság, gyámhatóság nem dönt róla. Fontos hangsúlyozni, hogy a szülők szabadon döntik el, hogy a felügyeleti jogaik gyakorlását, kötelezettségeik teljesítését milyen módon rendezik, milyen megoldás felel meg legjobban az életviszonyaiknak, a gyermekük érdekének, a bíróság vagy a gyámhatóság csak akkor dönt, ha nem tudnak dűlőre jutni.   A szülők megállapodása lehet kifejezett, vagy hallgatólagos is. 

 

Ha a szülők azt kérik, hogy a bíróság hagyja jóvá a szülői felügyeleti jogok közös gyakorlását, a bíróság meg fogja vizsgálni, hogy annak feltételei valóban fennállnak-e, vagyis a szülők között valóban olyan magas fokú együttműködés valósul meg, amelyből valószínűsíthető, hogy az ő esetükben ez a rendszer jól fog működni, és ez szolgálja a gyermek érdekeit is. Nagyon fontos szempont, hogy a szülőknek biztosítaniuk kell a gyermek kiegyensúlyozott életvitelét. Ezt ebben a formában az új Ptk mondta ki,  hiszen manapság egyre többször kérik a szülők az úgynevezett váltott elhelyezést, amelynek jóváhagyását a bíróság megtagadhatja, ha például a gyermek számára zaklatott életvitelt eredményezne, mert megterhelő lenne a számára a sok utazás, vagy a gyakori változások. Azt is hozzá kell tenni, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket a szülőknek már be kell vonniuk a döntéseikbe. 

 

A külön élő szülők egyébként úgy is dönthetnek, hogy a szülői felügyeleti jogokat megosztva gyakorolják, például egyik szülő gondozza és neveli a gyermeket, a másik a vagyonát kezeli, a törvényes képviseletet pedig együtt látják el, vagy megállapodhatnak részfeladatok ellátásában is. Választható továbbá az is, hogy csak egyikük gyakorolja a szülői felügyeleti jogok összességét. 

 

Akármelyiket is választják a szülők, a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben mindenképpen közösen kell dönteniük. Érdemes tudni, melyek ezek: 

- a gyermek nevének megválasztása

- iskolájának, életpályájának megválasztása

- a szülői házon kívüli, illetve külföldi tartózkodási helyének kijelölése, 

- állampolgárságának megváltoztatása. 

Ez egy kicsit változott 2014 március óta, mióta az új Ptk. hatályban van, korábban ezeknek a kérdéseknek a köre a fent írtaknál szűkebb volt. 

 

A külföldre költözéshez muszáj kikérni a külön élő szülő beleegyezését. 

 

Ez feltétlenül szükséges, és ezt sokan nem tudják, ebből sok vita van. Nem teheti meg a gyermeket nevelő szülő, hogy kiveszi az iskolából, és külföldre távozik vele. Ha a másik szülő nem egyezik bele az utazásba, akkor a gyámhatóség döntését kell kérni, ez pótolhatja a külön élő szülő hozzájárulását - természetesen csak akkor, ha az eljárás során bebizonyosodik, hogy a gyermek külföldön megfelelő körülmények közé kerül, iskoláztatása, kiegyensúlyozott életvitele biztosított. Nagyon fontos, hogy ilyenkor a külön élő szülőt megillető kapcsolattartási jogot értelemszerűen újra kell szabályozni. Ugyanakkor, az új Ptk. alapján egyértelművé vált, hogy a gyermekkel együtt élő szülő az ország területén belül szabadon költözhet, csak tájékoztatási kötelezettsége van a másik szülő felé. Azért ha a távolság nagyon megnő, szükség lehet a kapcsolattartási jog újraszabályzására, és nem szabad elfelejteni, hogy a fő elv  a gyermek kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása.  

 

Ritka, de előfordul, hogy a külön élő szülő nem is tartja a kapcsolatot a gyermekkel. 

 

A külön élő szülőnek a gyermek életében megfelelő módon részt kell vennie, egyértelműen ez a gyermek érdeke. A gyermekkel együtt élő szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a külön élő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell, és a külön élő szülő érdeklődése esetén a felvilágosítást a gyermekkel kapcsolatban meg kell adnia. Valamint a külön élő szülő jogosult a kapcsolattartásra, a szülők megállapodásában, vagy a bírósági ítéletben foglaltak szerint. 

Természetesen mindkét végletre akad példa: olyanra is, amikor a külön élő szülő alig tart kapcsolatot a gyermekkel, és előfordul az is, hogy a másik szülő mindenből szeretné  kivenni a részét, a gyermekkel együtt élő szülőt már-már zaklatja. Egyik szélsőséges eset sem szerencsés, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy válás ide vagy oda, a szülőknek muszáj  hatékonyan együttműködniük, egy életen át, a gyermek miatt.

 

Milyen mélységig kell megosztani a külön élő szülővel a gyermekkel kapcsolatos dolgokat? 

 

Azt, hogy mi számít megfelelő tájékoztatásnak a gyakoriság szempontjából, és hogy a tájékoztatást a szülő hogyan adja meg (személyesen, telefonon, emlailben) ezeket mind a szülők határozhatják meg egymás közt, a gyermek életkorának, egészségi állapotának, az általa folytatott tanulmányoknak megfelelően. Lehet heti-kétheti rendszerességgel, vagy havonta, félévente. Ha a gyermek megbetegszik, vagy ha bölcsive, oviba, iskolába kezd járni, esetleg költözésre kerül a sor, az mindenképp indokolja a másik fél (akár a szokásosnál gyakoribb) tájékoztatását. A külön élő szülő bármikor kérdezhet a gyermekről, ugyanakkor az érdeklődés nem sérheti a másik szülő családi életét, nyugalmát, és az érdeklődésnek a gyermekre kell vonatkoznia. 

 

Hozzá szeretném tenni, hogy mivel az együttműködési kötelezettség mindkét szülőt terheli, a külön élő szülőnek is meg kell adnia minden szükséges felvilágosítást, amely a gyermek kapcsán felmerülhet, akár arról az időszakról, amelyet a gyermek nála tölt, akár az általa esetlegesen gyakorolt részfeladatokról. Például, ha a gyermek az édesanyjával él, de a vagyonát az édesapja kezeli, köteles az apa tájékoztatni az anyát, ha - tegyük fel - a gyermek ingatlan vagyonát értékesíti. Mint ahogy arról is, hogy például a nyári szünet alatt mi történt a gyermekkel. 

 

Jó lenne, ha a szülők mindig mindenben meg tudnának egyezni, de a gyakorlat nem ezt igazolja. 

 

Ha a szülők nem tudnak megegyezni valamiben, akkor abban a kérdésben a gyámhatóság dönt (a korábbi bírósági hatáskor ebben a vonatkozásban az új Ptk-val megszűnt.) Például, ha vita van a szülők között arról, hogy melyik iskolába járjon a  gyermek, vagy a kapcsolattartás kérdésében nem jutnak egymással közös nevezőre, a gyámhatósághoz fordulhatnak. Ha a szülői felügyeletet közösen gyakorolták a szülők, de már nem tudnak hatékonyan együttműködni, akkor a bíróságtól kérhetik annak megszüntetését. Azonban, ha vita van a felek között, érdemes mediátor segítségét kérni, mielőtt a hatóságokhoz fordulnak.

 

Ma már bizonyos esetekben kötelező is a közvetítői eljárásban való részvétel.

 

 

Az új Ptk. Családjogi könyve több helyen is egyértelművé teszi, hogy a szülőknek a közös kiskorú gyermekük érdekében együtt kell működniük, és a szülői felügyelet rendezését, a külön élő szülővel való kapcsolattartás kérdéseit elsősorban saját megállapodásuk szerint kell rendezniük. Vagyis egyezséget kell kötni! A megegyezés létrehozásához azonban szükség lehet egy olyan külső személyre, aki teljesen elfogulatlan a szülők különválását illetően, nem áll egyikük pártjára sem, inkább arra igyekszik felhívni a figyelmüket, hogy mi lehet a gyermek mindenek felett álló érdeke, továbbá családjogi ismeretekkel is rendelkezik, így tájékoztatást nyújthat arról, hogy a szülőknek milyen lehetőségeik vannak. A mediátor tehát elősegítheti a megegyezést, ha mindkét fél hajlik arra, hogy elkerüljék a pereskedést. Mediátorhoz önként is el lehet menni, még a bontóper /vagy a "gyermekelhelyezés"/ előtt. Ilyenkor maga a válás is gyorsabb, hiszen közös megegyezéssel lebonyolítható. Vagy elmehetnek a mediátorhoz a peres eljárás során, a per gyorsabb lezárása érdekében. Egy dologban kell hozzá egyetérteniük a szülőknek: hogy szeretnének valamilyen kompromisszumos megoldást találni. Ha ez a hajlandóság megvan bennük, akkor a mediátor nagyon sokat tud segíteni. A legtöbb ilyen konzultáció úgy zárul, hogy mindkét fél elégedetten távozik, hiszen a közvetítő segítségével egy olyan közös pontra jutnak el, amely a gyermekük számára is jó, és mindkét szülő számára is elfogadható. A megállapodást a mediátor írásba foglalja, amit utána be lehet csatolni a bíróság felé, aki ítéletével jóváhagyja, így hamarabb lezárul a peres eljárás. 

Ha a feleknek maguktól nem jutna eszükbe a közvetítői eljárás, a bíróság minden olyan esetben felhívja a figyelmet a mediáció lehetőségére, amikor esély mutatkozik a megegyezésre a felek között. Bizonyos esetekben kötelezően is elrendelhető, hogy a szülők kíséreljék meg a vitájukat mediátor segítségével rendezni. Mivel a mediáció lényege az önkéntesség, ilyenkor az első konultáción való megjelenés kötelező. Hogy lesz-e megegyezés, az a felek együttműködési készségén múlik. 

 

Együttműködés - ezzel kezdtük, és ismét ide jutottunk. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mint az életben mindig, a másokkal (válás esetén a  volt társsal) való együttműködés nélkül nem lehet előrébb jutni.  A tét pedig egy felbomlott kapcsolat esetén nagyon nagy, hiszen a gyermekek, unokák, a következő generációk mind azon a mintán nevelkednek, amelyet a szülőktől látnak. 

 

Amennyiben többet szeretne tudni a mediációról, itt tudja felvenni velem a kapcsolatot >>>

 

Kérdése van?

Ha írásban szeretne konzultációs időpontot kérni, vagy kérdést tenne fel, ide kattintva megteheti.

Kapcsolatfelvétel kapcsolat nyil