Válásnál, különösen, ha csak az egyik fél szeretne válni, természetes, hogy dúlnak az indulatok. Abban a fázisban, amikor a felekben még a harag, a fájdalom munkál, az ügyvéd segítsége sem lehet elég hatékony. Ilyenkor "a mediátor bőrömbe bújok" inkább, ha ettől több eredmény várható. 

 

A mediátor elősegíti, hogy a válófélben lévő pár között a kommunikációs gátak feloldódjanak, és képesek legyenek a múlt sérelmei helyett a jövőre fókuszálni. Itt nem a paragrafusok vannak előtérben, hanem az emberi, családi szempontok.

Kinek mi lenne jó?

Ki mit tud elfogadni?

Hogyan szeretnék a szülők, hogy a gyermekük éljen a jövőben?

 

Ne feledjük, hogy a bíróság csak akkor dönt, ha a szülők maguk nem tudnak dűlőre jutni egymással! 

Vagyis elsősorban nem a bíróságtól kell a megoldást várni, hanem a szülőknek magunknak kell megtalálniunk, mi az ő családjuk számára a legelfogadhatóbb megoldás, ha már válásra került a sor.

 

Ha sikerül a legfontosabb kérdésekben egyezségre jutniuk, a megállapodásukat írásba foglaljuk, és innentől már a jogi út is simább.

 

"Békésen válni..."

A gyerekekek érdekében békésen kellene csinálni, de hogy is lehetne béke, mikor épp szétszakad a család?

Talán életszerűbb, ha a házastársak azt a célt tűzik ki, hogy "együttműködésben" váljanak el. És ne csak a gyerekek, hanem önmaguk miatt. 

 

Egy biztos: ha már válásra került a sor, a szülő akkor teszi a legtöbbet önmagáért és a gyermekéért, ha - amennyire csak lehetséges - feldolgozza sérelmeit, és együttműködik a volt párjával annak érdekében, hogy együttműködésben válhassanak szét útjaik.

 

A válópert (illetve az élettársak különválását) nem lehet elválasztani az érzelmektől. Ha gyermekek is vannak, még nagyobb a jelentősége annak, hogy a szülők hogyan élik meg és bonyolítják le a válást. 

 

Válni lehet közös megegyezéssel, vagy anélkül (utóbbit "tényállásos bontásnak" nevezi a bíróság.) De - a családtagok hosszútávú érdekeit nézve - valójában csak közös megegyezéssel érdemes.

 

A közös megegyezés pedig akkor jön létre, ha a felek már képesek az érzelmeiken úrrá lenni, egymást szeretettel elengedni, és egymással a legfontosabb kérdésekben megegyezni. Jó, ha van egy kívülálló személy, aki segít, hogy a válófélben lévő pár a sérelmek helyett arra tudjon koncentrálni, ami a legfontosabb: a gyermekek mindenek felett álló érdekére. A gyerekeknek arra van szükségük, hogy egyik szülőt se veszítsék el, akkor sem, ha azok már külön élnek. Lehet, hogy a viták közepette el sem tudják képzelni, de igenis vannak jó kompromisszumok. 

 

Ha a szülők megegyeznek a legfontosabb kérdésekben (gyermekelhelyezés és -tartás, kapcsolattartás, a közös lakás használata), a válás sokkal gyorsabban lezajlik, és érzelmileg kevésbé megterhelő. Egy jól megfogalmazott egyezség a szülők későbbi jó együttműködésének az alapja, és így a közös gyermek(ek) érdekét maximálisan szolgálja. 

 

Tényállásos bontás

 

Ha csak az egyik házasfél akar válni, vagy ha a felek nem tudnak megegyezni a fent megjelölt kérdésekben, akkor a bíróság az egyik fél kérelmére (ún. tényállásos bontással) bontja fel a házasságot. A per során a bíróság részletesen feltárja a házasság megromlásához vezető okokat, végezetül pedig dönt arról, hogy a gyermek melyik szülőnél kerüljön elhelyezésre, a külön élő szülő mikor és hogyan láthatja, milyen összegű gyermektartást kell fizetnie, továbbá a közös vagyont is megosztja. Sajnos a per évekig is elhúzódhat, így érzelmileg, anyagilag és idegileg is megterhelő lehet a szülők, a környezetük, és mindenekelőtt a gyermekeik számára.

 

Válás közös megegyezéssel

 

A házasság megromlásához vezető okok feltárása akkor mellőzhető, ha a házasság felbontását mindketten kérik, és a törvény által előírt kérdésekben megegyeztek. Ilyen a bíróság a házastársak egyező akaratnyilvánítása alapján (ún. megegyezésen alapuló bontással) bonthatja fel a házasságot. (Az egyező akaratnyilvánításból következtet arra, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott.) Erre akár már két tárgyalást követően sor kerülhet, és - amennyiben az a gyermek érdekeinek megfelel - a bíróság jóváhagyja a felek egyezségét.

 

A válófélben lévő pár ügyvéd segítségével foglalhatja előzetesen írásba a megállapodást, amelyet a keresetlevéllel egyidejűleg, vagy legkésőbb az első tárgyalásig nyújtanak be a bíróságnak.

 

Természetesen bármelyik típusú bontóper átfordulhat a másikba: lehet, hogy kezdetben úgy tűnik, hogy a felek meg tudnak egyezni, később azonban elmérgesedik a viszony, így mégiscsak szükségessé válik a tényállás részletes feltárása - vagy éppen fordítva, egy problémás válás során a felek mégiscsak meg tudnak egyezni, ilyenkor a bíróság jóváhagyhatja azt, amiben a felek megállapodtak. (A jóváhagyott egyezség a bírói ítéltettel azonos hatályú.) 

 

Miben kell megegyezni?

 

Fontos, hogy a szülők képesek legyenek feldolgozni a válás miatt érzett csalódottságot, veszteségérzetet, fájdalmat és haragot, hiszen ez vezethet ahhoz a belátáshoz, hogy mindkettőjük, és közös gyermekük érdekét is az szolgálja, ha egy évekig elhúzódó válóper helyett maguk döntenek - közösen - arról, hogyan alakul tovább az életük.

 

A bíróság akkor hagyja jóvá a felek egyezségét, ha megállapodtak a következőkben:

• a válást követően a gyermek kinél és hol fog lakni
• a különélő szülő milyen összegű gyermektartást fizet
• a különélő szülő hogyan tartja a kapcsolatot a gyermekkel- a felek hogyan osztják meg egymás között a közös vagyont (ide nem értve az ingatlanon fennálló közös tulajdon megosztását)
• ki jogosult az utolsó közös lakás használatára
• házastársi tartásra jogosult-e valamelyik fél

 

és amennyiben ez a megállapodás a közös gyermek(ek) érdekét szolgálja.

 

Az egyezség jóváhagyásánál a bíróság a kiskorú gyermek érdekét különös gonddal vizsgálja. Persze egy kisgyermeknek nyilván az szolgálná az érdekét, ha a szülei együtt maradnának. Ha azonban a feleket nem sikerül kibékíteni, a bíróság arra törekszik, hogy a procedúra minél kíméletesebben és gyorsabban lefolyjon, és a gyermek számára a lehető legelfogadhatóbb helyzetet eredményezze.

 

A per során a bíróság személyesen meghallgatja mindkét felet, hogy így szerezzen bizonyosságot a válásra irányuló elhatározásuk önkéntességéről és véglegességéről.

 

Ha a házastársak bármely kérdésben (akár egyetlenegyben) nem tudnak megegyezni, tényállásos bontást kell lefolytatni.

 

Válás egy tárgyalással

 

Az első tárgyalást követően a bíróság felhívja a feleséget és a férjet, hogy kérjék a per folytatását írásban, és az újabb kérelem után is csak 30 nap kötelező várakozási idő után tűzheti ki a második tárgyalás időpontját. Ezen már rendszerint kimondják a válást. 

 

Három olyan kivételes eset van, amikor már az első tárgyaláson döntés születhet:

- ha a felek között a házassági életközösség legalább 3 éve úgy szakadt meg, hogy külön lakásban élnek, és igazolják azt, hogy a közös gyermek elhelyezését, eltartását a gyermek érdekében rendezték, vagy

- ha a házasságból közös kiskorú gyermek nem született, vagy

- ha az egyik fél ismeretlen helyen tartózkodik. 

 

 

Visszatérve a kérdéshez: hogyan is kellene válni? Együttműködésben, mindenképp.